Önállóan, egyedül: A kisgyerekek psychomotoros fejlődése
Első látásra természetesnek tűnhet az, hogy az újszülöttnek, aki semmit nem képes egyedül csinálni, szüksége van a felnőtt segítségére, és "oktatására" olyan tevékenységek elsajátításához is, mint az ülés, felállás és a járás, ám ez a film ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja; ilyenfajta közbelépés vagy oktatás nélkül is spontán meg tudják tanulni mindezt a gyerekek, akkor amikor kedvük van, és gyakorolni tudják ezeket a mozgásokat addig, ameddig kedvük van hozzá. A filmben szereplő gyerekeket figyelve - akik egészen pici koruktól élvezik a mozgásfejlődés szabadsága adta lehetőségeket - rájövünk, hogy ez a fejlődési mód a természetes.
Több, mint játék:
Ez a film azt bemutatja, hogy mit is jelent a kisgyermekek spontán mozgásos tevékenysége, amikor születésüktől fogva, szabadságot adó feltételek közt vannak és ösztönzi őket az ingerdús környezet és a felnőttek érdeklődése. A film első része ennek a fejlődésnek a mozzanatait bemutatja be, kiemelve a személyes eltéréseket, az új ismeretek megjelenésének idejét ugyanúgy mint azt az eredeti formát ahogyan azok megnyilvánulnak kinél-kinél. A film második része a növekvő gyerek számára ajánlott játékszituációk megszervezésével foglalkozik.
Én is: Ez a film azt mutatja be, hogy a gondozás a felnőtt-gyerek kapcsolat egyik kivételezett lehetősége és a szeretetteljes támogatás magatartásformája, amit a felnőtt fejleszthet mindeközben. Bemutatja a folyamatot a gyerek autonómiájának megvalósulása felé, ebben a contextusban, a születéstől 3 éves korig. Látjuk a gyereket, ahogy önállóan reagál és az örömöt, amit ez okoz neki, olyan ismert helyzetekben, mint az étkezés, az öltözködés és a játékok. Ez a film úgyszintén bemutatja azt, ahogyan a felnőtt ezt az örömöt és a a gyerek fejlődését támogatja, már az első hetektől kezdve nem úgy mint egy tárgyat, ami elszenvedi a dolgokat, de úgy mint egy alanyt, aki aktívan részt vesz.